Az emberek mindig is figyelték a természetben megjelenő visszatérő jelenségeket, mintákat, elég csak a Medárd napi esőre, vagy az árnyékától megijedő medvére, esetleg a különféle babonákra gondolni. Ezek egy részének semmiféle, másik részének van alapja, melyek például valamilyen történelmi eseményre vezethetőek vissza (kivégzések napja az angolszász országokban, vagy a világháborús katonák cigaretta gyújtási hiedelmei és a mögötte megbújó tényszerű adatok).
A tőzsde megjelenésével gyakorlatilag egyidős az emberek ármozgásokkal kapcsolatos mintakeresése és megfigyelése, mely a technikai analízis alapjait is jelentik. Sokan a technikai elemzést valamiféle áltudománynak tartják pedig nemcsak, hogy komoly több évszázados történelme, hanem komoly tudományos alapjai is vannak (matematika, statisztika, valószínűségszámítás, socionomics). Érdekességként, a szentiment indikátorok is a TA részét képezik, számtalan fundamentális elemzésben olvastam erre való hivatkozást, sokszor a két elemzési módszertan között kisebb az eltérés, mint sokan gondolják, persze ehhez megfelelő technikai és megfelelő funda elemző is szükséges.
Elliott hullámelmélete a tőzsdei folyamatok leírásának legfantasztikusabb eszköze, ugyanakkor nem a legjobb, legkifinomultabb előrejelzési rendszer. A szabályrendszer rendkívül egyszerű, kevés szabályt tartalmaz, ami valljuk be őszintén, a kusza tőzsdei, fraktálszerű mozgások esetében önmagában nem elegendő a sikerhez. Elliott hullámelmélete a tömegpsziché változására épül, azt mutatja meg ahogy a tömeg mozog, a tömeg hangulata, érzései, jövőről alkotott képe hullámszerűen változik a végtelen optimizmus, a mámor és a kétségbeesés, a pánik és a depresszió között.
Több, mint 10 évvel ezelőtt a hullámelmélet és Elliott elismertsége még rendkívül alacsony volt, azóta eltelt időszakban már sokkal inkább elfogadottá vált, sőt egyre több elemzés, értelmezés jelenik meg a hullámelméletre épülve, melyek azonban a legtöbb esetben kudarccal végződnek. A kudarc oka természetesen egyszerű, kezelhető, elkerülhető, bár minden bizonnyal ennek ellenére a jövőben Elliott hullámelmélete ismét a háttérbe fog szorulni jó néhány kisbefektetőnél.
Mi a hiba? Egyfelől az elmélet felületes ismerete és itt nem elsősorban a három alapszabályra, hanem azokra a hüvelykujj szabályokra gondolok, melyek jelentős részét az elemzők nem ismerik, másfelől a stilizált alakzatok és a valós kép felismerése sok-sok óra gyakorlatot igénnyel, harmadrészt mindig elfelejtik, hogy a rendszer nem egy kimenetet mutat, hanem többet, sokszor egymással éppen ellentétest. Ha egy elemző kiválaszt egy támogatott szcenáriót, akkor abban a tapasztalata, statisztikai adatok, indikátorjelzések nyújthatnak támogatást, de legtöbben abba a hibába esnek, hogy nem a chartot olvassák, hanem saját elképzeléseiket, elfogultságukat akarják igazolni egy elmélettel, ráhúzni az aktuális mentális állapotukból és környezetükben, a sajtóban uralkodó hiedelmekből meglévő várakozásaikat a piacra. Teljes elfogultság, hatalmas érzelmi töltet, pont annak az erőnek részévé válnak, amely a változásokat okozza (tömegpsziché), értékítéletük elkerülhetetlenül a legtöbb esetben téves lesz. Nézzünk erre egy kis visszatekintést:
A következő chart a Bux egy lehetséges elliotti számozását mutatja hetes idősíkon:
Új csúcson az index, azonban sokan már az előző nagyobb csúcsnál késznek számozták a szerkezetet. Lehetett tudni, hogy további folytatás következik? Szerintem egyértelműen biztosan nem, ugyanakkor számos jel mutatott arra, hogy meglepetés érkezhet a piacra. Elliott rendszere szubjektív, éppen ezért rendkívül rugalmasan lehet alkalmazni, főleg ha van egy megfelelően markáns kiinduló érzelmi állapota a kereskedőnek, elemzőnek.
A charton valóban egy 5 hullámból álló emelkedés látható, ráadásul egy Rising Wedge formáció, melynek csúcs a korábbi ATH-ra illeszkedő egyenes vonal alá szorult. Ez általában erős ellenállásként viselkedő zóna, ahonnan lefordulás, vagy lefordulási kísérlet következik meglehetősen nagy eséllyel.
Azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben a tradernek lépnie kell, így aki a saját rendszere alapján shortba lépett, azt nem tudom elítélni azért, mert így cselekedett, sőt, talán ez az egyetlen lehetőség, amit tenni lehet. Őszintén bevallva én is shortba léptem, ugyanakkor folyamatos kérdőjelekkel azzal kapcsolatban, hogy egy hosszabb távon is fennmaradni képes ATH került elérésre. Miért? Azért, mert az elemzéseim során törekszem arra, hogy az Elliott hullámelmélet alapján kialakult elképzelésemet objektív kritériumokkal egészítsem ki, azaz olyan egyértelmű jelzésekkel, melyek objektivitást tükrözzenek, kizárják az egyéni érzelmeket, félelmeket, a mámort, a szubjektivitást.
A Rising Wedge esetében az esetek legtöbbjében az alakzat méretéhez viszonyítva 14-23%-ig jut el (a letörési pontnál azonnal besült) az esés, nem árt egy ilyen formációnál résen lenni. Bár az MACD divergál, tanulmányaimból és több ezer hasonló szituáció tesztelése és elemzése során azt tapasztaltam, hogy bár összeállhat az elliotti kép, megjelenhet más támogató alakzat, az ilyen esetek többségében egy sekély korrekció után újabb csúcsra van kilátás, vagy egy magas korrekcióra, mely jobb, vagy magabiztosabb belépőt eredményez. A kérdés teljesen jogos lehet, hogy minden esetben így van-e? A válaszom: nem. Vannak esetek, amikor a kisebb valószínűség mentén mozog a piac, ez a technikai elemzés. Mindig tudjuk, hogy döntéseink olyanok, mint mi magunk, nem tökéletesek, csupán egy statisztikai jellegű valószínűség. Az elemzések kapcsán óhatatlan, hogy tévedünk, a siker kulcsa a tévedések kezelése, belátása és a megfelelő cselekvés!
Hiába a kulcsfordulós jelzés, a feltételezett egyik lehetséges számozás szerinti tető, a divergencia a nagy esés nem érkezett meg!
A következő szituáció esetében ismét megjelent egy divergencia, ráadásul erős túlvettségi jelzés is párosult a szituációhoz. Mindezek ellenére objektív kritériumok továbbra is arra figyelmeztettek, hogy csak egy esési próbálkozás érkezhet a piacra, mely után magas korrekció, vagy új csúcs várható. Kulcsfordulós jelzés nem alakult ki, az indikátorok figyelmeztettek, hogy statisztikailag nincs nálam előny, de a végső megnyugvást a folytatólagos szignál megjelenése (rövid korrekció, majd folytatás északnak) okozta, mely 65% környéki valószínűséggel állt a bull szcenárió mellett.
A tető(kö)n sokan a Delta variáns gyors terjedésétől, az EU-s pénzcsapok
elzárásától, a gazdasági visszaeséstől, az amerikai jegybank várható
döntésétől és ezeknek a piacokra gyakorolt hatásától rettegtek. A végén
bekövetkezett az, ami ilyenkor várható: a félelem mentén emelkedtek a piacok, a rettegés
átfordult és a mámor irányába mozdította el a következő hullámot a shortosok totális kirázásával.
Miben segítettek az objektív feltételek?
Egyfelől abban, hogy felhívták az elliotti számozás lehetséges hibájára a figyelmet, azaz az első esetben nem biztos, hogy a csúcsot látjuk, érdemes másik alternatíva irányába keresgélni. Másfelől láttam a különböző feltételek bekövetkezésének valószínűségét és a piacról érkező friss információkat hozzá tudtam igazítani a lehetséges verziókhoz, jelen esetben a további bull mozgás irányába mutatók mellett tehettem le a voksom. Egy olyan kaszinóban, ahol a fekete bekövetkezésének az esélye 80%, a pirosé pedig 20% érdemes a feketére fogadni! Nem lesz mindig igazunk, de az esetek többségében igen!
Aki olvasta a bux topikban és a Discordon tett megjegyzéseimet, annak a fentiek alapján világossá válhat miért tekintettem feltételesnek a meginduló esést, s miért figyelmeztettem óvatosságra.
Ez volt a múlt tanulsága, de mi a jövő?
A legnagyobb eséllyel ATH-ra fut az index a következő héten, a trend még erősnek tűnik, bár szemmel láthatóan nincs olyan erőben, mint az előző két ATH-t megelőző szakaszban. Jelenleg szinte légüres térben mozog piac (egyedüli minimális ellenállásnak csak a korábbi csúcs tekinthető). Ha a hetes grafikonra tekintünk, látható, hogy magas heti zárás történt, ami a statisztikai adatok szerint a következő héten további emelkedés várható. Nincs fordulatra utaló jelzés: Show must go on!
