Konkrét elemzés helyett egy szakmai anyaggal indítom a 2015-ös évet, remélem hasznát veszitek!
Célárszámítás - az alapok
Egyetemi éveim alatt a cégek értékét mindenféle
bonyolult, soktényezős vállalatértékelési modell alapján tanultuk meg
kiszámítani. A sok változó, valamint azok állandó mozgása miatt csak
közelítőleg lehetett egy-egy cég értékét megállapítani. A különböző modellek
sokszor jelentősen eltértek egymástól, ráadásul néhány plusz, egyedi információ
alapvetően tudta megváltoztatni a végeredményt, melyet a tőzsdei értékükkel soha nem lehetett megfeleltetni,
a tőzsdei mozgásokkal pedig csak nagy időtávon lehetett összefüggést találni. Ilyen premisszák után érthető, hogy az árfolyamváltozások előrejelzésére
vonatkozó előfeltételezésem sokáig az volt, hogy a tőzsdei árfolyamok mozgását előre
jelezni nem lehet. Gondolom az oktatási rendszerből kikerülő fiatal
közgazdászok hasonló tudással vértezik fel egyetemeink. 2007-ben a nagy „elemzőházak”
további dinamikus növekedéssel és minden korábbinál magasabb árakkal számoltak
a következő évekre, optimizmusuk határtalan volt. A történetet mára már
mindenki ismeri. Joggal adódott sokakban a kérdés, hogy a váratlan zuhanást
előre lehetett-e jelezni? A válaszom igen. Tudom utólag könnyű okosnak lenni,
azonban a net számtalan példát mutat arra, hogy voltak, akik előre látták a
nagy zuhanást.
Elliott hullámelméletének legnagyszerűbb része,
hogy kombinálva a Fibonacci számokkal és egy kis gyakorlással, tapasztalással
nagyon jól lehet célárakra vonatkozó becslést készíteni. Elliott
rendszere ebből a tekintetből is elengedhetetlen segítséget nyújt a
kereskedőknek, bár sokan félreértik, Elliott hullámelmélete nem egy kereskedési
rendszer csupán annak egy eleme, talán ez a folyamatos félreértés, valamint az,
hogy sokan csak felületesen ismerik a rendszert, amiért nem kapja meg az őt
megillető figyelmet.
De mégis, hogyan lehet előre jelezni a várható
célárakat? Egyáltalán előre lehet jelezni? Válaszom erre továbbra is, hogy igen.
Valóságban ezzel kevesen foglalkoznak, magyar szakirodalom pedig gyakorlatilag
nincs. A hagyományos technikai analízisben vannak azonosított alakzatok,
melyeknek meghatározott minimum célára van, ugyanakkor ha nincs alakzat, akkor
a piac várható mozgásával semmit nem tud kezdeni az elemző, csupán a korábbi
ellenállások, támaszok, csatornák jelentenek nekik támpontot. Nyilvánvaló az is, hogy a legnagyobb
probléma, hogy sokan egzakt módon akarják a lehetséges célárat megállapítani,
miközben csak egy nagy valószínűséggel bekövetkező eseményről beszélhetünk. Az
események bekövetkezését pedig tapasztalatom alapján az adott termék (részvény,
index) egyedi sajátossága, illetve a választott timeframe is meghatározza.
Több
timeframe használata
Az elmúlt évek kialakult gyakorlata alapján az
elemzésekhez több timeframet vizsgálok egyszerre. Ez minimum 3 különböző
idősíkot jelent. Az órás grafikonon történő elemzés esetén a nagyobb
kontextusba helyezés érdekében érdemes 4 órás vagy napos grafikont is megnézni,
deviza piac esetében napos helyett a 8 órás grafikon használata indokoltabb. A
kisebb ’10 vagy ’15 perces chartot a belső szerkezet vizsgálata miatt szoktam
használni. Elliott elmélete likvid piacokra vonatkozik, a hullámokat meg lehet
találni kisebb idősíkon is, de ökölszabályként megfogalmazható, hogy ’10 perces grafikon
alá nem érdemes bemenni elemzési céllal, persze gyakorlásként, szórakozásért
gyakran megtettem, de a megbízhatósági fok alacsony, előrejelzés készítésének
pedig nincs értelme, a tévedés valószínűsége magas, ráadásul pár percen belül meghaladja
a piac, kereskedési értéke a magas költségek miatt nincs. A timeframek időbeli
távolságára a 3-4-szeres eltérés az ideális.
Lássuk akkor, hogy a tapasztalatok alapján milyen
célszintekkel lehet alapvetően számolni Elliott hullámokra vonatkozóan,
elsődlegesen, egy timeframe figyelembevételével.
A sikeres elemzéshez ismerni kell az adott terméket,
tapasztalatot kell benne szerezni. Az eddigiekben azt láttam, hogy vannak az
adott részvényre, indexre jellemző sajátosságok, melyeket érdemes megismerni,
mert nagyban javítja az elemzés hatékonyságát.
1. hullám
lehetséges célszintje
Az első hullámra vonatkozó célárszámítást
alapesetben nem lehet elvégezni. Erre akkor van lehetőség, ha más timeframen
azonosítottuk a mozgást, sikerült kontextusba illeszteni, aminek segítségével
megkezdhető a számítás, ezzel most itt nem foglalkozom. Ilyen helyzetekben
egyébként is elsődlegesen még azon gondolkozunk, gondolkozik az elemző, hogy
valóban véget ért-e egy szakasz vagy sem.
2. hullám
lehetséges célszintje, a korrekció mértéke
Elliott elmélete szerint a korrekciós szint többek között lehet:
100%, 78,6%, 61,8%, 50%, 38,6% vagy 23,6%. Ez nekem túl sok variáció, ez
alapján nem lehet célárakat kalkulálni. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy nagyon sok szint kizárható, előfordulásuk nagy eséllyel megjósolható.
Általánosságban elmondható, hogy részvények
esetében a korrekció szintje második hullám esetében 61,8%, indexek esetében
78,6%, ez nálam a fő szabály. Néha olyannyira erős ez a szabály, hogy például
az OTP esetében a szint validált átlépése után azonnal más formációban, más
hullámban kezdek el gondolkozni. Az OTP esetében az évtized elejéig
visszatekintve nem találkoztam olyan esettel az elemzéseimben, amikor 2. hullám
mélyebb szintre korrekciózott vissza, azaz a matematikai esélye minimális.
Gondolom itt sokaknál mindjárt adódik kérdés, hogy
miért nem 76,4%-ról beszélünk. Az egzakt válaszom rá, hogy 78,6% a 61,8%
127,2%-os szintjének felel meg, a kevésbé egzakt, hogy ez vált be, ugyanakkor
tudom, hogy az 1,8%-os különbség nem releváns, sokszor észre sem vehető.
Felszúrással, leszúrással még likvid piacon is számolni kell, ennyi pedig
belefér. Az említett korrekciós szintek az alap (középső), azaz órás timeframen
nagyon nagy eséllyel bekövetkeznek, tapasztalataim szerint legalább 70-80%-os
valószínűséggel. Ez alapján nagyon nagy eséllyel megjósolható egy második
hullám célszintje.
Van egy 20-30%-os valószínűség, amikor ezen
korrekciós szintek nem játszanak. Mikor lehet erre számítani? Tapasztalataim
azt mutatják, hogy abban az esetben, ha magasabb timeframen erős
trend van és az első hullám a magasabb trend visszatérését hozza, a magasabb
timeframen a fordulós gyertyának nagy tüskéje van. A piacot mindig folyamatában
kell vizsgálni és minden gyertya új információt hordoz, a korrekciók
célszintjeinél is igaz, hogy minden egyes új gyertya pontosíthatja a célár
előrejelzését. Abban az esetben, ha a kisebb timeframen jól láthatóan 3 hullám
ment délnek, mely nem törte a korrekciós csatornát, a piac 38,2% retrace
szintre ment vissza, akkor kell élni a
feltételezéssel, hogy a második hullám nem megy le az általánosan elvárható
61,8%-os (vagy 78,6%) szintre. YM-ben, a Dow határidős e-mini termékénél kisebb
timeframen például azt tapasztaltam, hogy a második hullámban a 78,6%-os
retrace szintet dZZ formációban éri el a piac, magyar piacon ezzel a
sajátossággal nem kerültem szembe.
3. hullám célára
Harmadik hullám esetében szerencsés helyzetben
vagyunk, indulása előtt lefutott egy első és egy második hullám, ezért két
fontos adattal rendelkezünk. Nyilvánvalóan ezek az első hullám nagysága,
illetve a második hullám korrekciós szintje. A harmadik hullámról tudjuk, hogy
nem lehet a legrövidebb és általában megnyúlt.
Tapasztalati tény, hogy legnagyobb eséllyel 161,8% hosszú a 3. hullám az
első hullám szintjére vetítve.
Kisebb timeframeken (’10-’15) a tapasztalatom, hogy
szereti a 261,8% szintet, még kisebb (5’ alatt a 423,6%-ot, ha magasbb timeframen impulzus fut). A harmadik hullám esetében nincs meg a
korrekcióknál tapasztalható különbség az indexek és a részvények között.
4. hullám célára
Az impulzus már előrehaladott állapotban van, a
mozgás fenntartható és erős. A negyedik hullám az életerős trenddel szembeni mozgást
jelenti, éppen ezért az esetek legnagyobb százalékában alacsony korrekciós szintet
képes csak elérni a piac, ez többségében a 38,2%-os szintet jelenti.
A negyedik hullám esetében több fogódzó is van a
várható célárának előrejelzésére. Egyfelől a negyedik hullám célára az egy (néha
két) szinttel alacsonyabb negyedik hullám szintje.
Másfelől nagyon jó használható a 2. hullám
nagyságának nominális értéke is. Azt hiszem ez egy egyszerű matematikai
összefüggés miatt van, azonban sokak számára csak akkor válik
világossá, ha kicsit megmagyarázom.
Szóval azt állítom, hogy a 2. hullám korrekciós
szintje x, a negyedik hullámé y, továbbá x=y. Azt is állítottam, hogy a második
hullám az első hullámot 61,8% korrigálja vissza, a harmadik hullám az első
hullám 161,8%-nak felel meg, illetve a 4. hullám korrekciója a 3. hullám
nagyságának 38,2%-a.
Ezek alapján x=100*0,618, y=161,8*0,382, azaz
x=61,8 és y=61,8, szintén.
Azt gondolom ez nem túl bonyolult, grafikusan egy
elemző szoftvert használva pedig nagyon gyorsan és egyszerűen be lehet húzni a
negyedik hullám korrekciójának várható végét. A tapasztalat azt mutatja, hogy
amennyiben a harmadik hullám magasabb Fibonacci szintre megy, a korrekció
nominális szintje sok esetben akkor is megegyezik a második hullám nagyságával.
Tapasztalataim szerint negyedik hullám esetében a
38,2%-os retracement gyakorisága 80% körülire tehető. Ez abban az esetben is
igaz, ha a korrekció nem flat lesz, hanem háromszög. Ebben az esetben a
korrekció legmélyebb pontja az első korrekciós hullám, azaz az a hullám lesz.
Sokan számítanak mély korrekcióra abban az esetben,
ha a második hullám alacsony korrekciós szintet ért el, mert hallottak a
váltakozás elvéről. Azt kell, hogy mondjam ez matematikailag rossz valószínűség.
Nagyon ritka az, hogy egy alacsony korrekciójú második hullám után egy mély
korrekció jön negyedik hullámban, sokkal valószínűbb az, hogy egy háromszög,
vagy flat. A mély korrekció esélyét 10% alá teszem. Nagyon ritkán találkoztam
vele. Gondoljunk csak bele, mire akarunk fogadni egy mély korrekciójú negyedik
hullám esetén! Arra, hogy a trend legerősebb szakasza esetén, a piaci szereplők
gondolkodása teljes fordulatot vesz és élesen szembe megy a korábbi mozgással,
miközben a második hullám alacsony szintje is arra utal, hogy erőtől duzzad a
trend? Az előfordul és a váltakozás elvét sem sérti, sőt erősíti, hogy negyedik
hullámban ZZ alakul ki, melynek korrekciós szintje alacsony. Ez egy több
szinten bull piac esetében reális mozgás, a trend annyira erős, hogy csak egy
időben rövid ZZ korrekció után tovább folytatódik.
5. hullám
célára
Az 5. hullám célárának meghatározásakor már nagyon
sok információval rendelkezünk a piacról.
Nagyon sok esetben az 5. hullám térben és sokszor időben is megegyezik
az első hullám nagyságával. Az 5. hullám célárának meghatározásakor nagyon nagy
hasznát lehet venni a doboz technikának.
Néhány timeframe és termék esetében az 5. hullám
megnyúlik és a harmadik hullámmal megegyező nagyságú. Extrém piaci körülmények között, pl.
nyersanyaghiánytól való félelem (arany, platina, olaj, élelmiszer stb.)
esetében, parabolikus emelkedések kapcsán tapasztalható, hogy az 5. hullám még
ennél is jobban, főként nagyobb timeframeken megnyúlik, értéke a harmadik
hullám szintjét is meghaladja. Kis, azaz ’10 perc alatti grafikonokon gyakori, hogy
a megnyúlt (261,8%) 3. hullám után egy szintén ekkora 5. hullám következik.
Joggal adódik a reakció, hogy még mindig túl
általános a leírás. Valóban így van, azonban úgy gondolom kezdetnek már hatalmas lépés, amire majd a jövőben lehet építeni. Két dolog tud segíteni abban, hogy az általánosítás
még ennél is kézzelfoghatóbb célárakat eredményezzen, olyat, mely nagy
bizonyossággal be is következik. Ez a módszer segített abban, hogy az elmúlt
években az OTP esetében akár 4-5 forinton belüli vagy ritkán ugyan, de forintra
pontos célárakat is tudjak mondani, amit a piac visszaigazolt (a kezdetekben ezt még kihívásként éltem meg, manapság már más a fókusz). Természetesen ez nem működik minden esetben,
főleg nagyobb timeframen futó korrekciók esetében nehéz ilyen szinten célárat
mondani és találni. Amennyiben több szinten impulzusok futnak, akkor könnyebb
az elemző helyzete.
Az egyik, hogy nagyon ismerni kell az adott termék
sajátosságait, a különböző timerframeken kedvelt alakzatait, megnyúlásait,
retrace szintjeit. Ehhez nagyon sok időre van szükség, de a piac előtt
eltöltött idő segít abban, hogy az adott terméket megismerd, sajátosságait
felfedezd. Az OTP vonatkozásában, főleg kis timeframen (’5-’10) például nagyon
szereti a papír a fordulókat ED-LD párossal összehozni, ez távolról
leegyszerűsítve tetőépítésnek szokták nevezni. Bár az ED kialakulásakor ezzel
nem lehet számolni, azonban az ED-ből való lefordulás után zavaros képet ad a
piac, amit nehéz számozni érdemes azonnal ezt a lehetőséget megvizsgálni.
A
másik - minden termék esetében alkalmazható módszer - a timeframek
összefésülésének módszere. Ez az
igazi erő, ha több timeframe segítségével tudunk számolni, de erről talán később, ha igényt jelentkezik rá!