Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon vajon írjak e. Nem akarok senkit sem megbántani, csak szeretnék a szakmaiságot visszaterelni a blogra. Nem azzal van bajom, hogy más beszélgetések is vannak a megjegyzésekben, hanem azzal, hogy a szakmai érvek helyett előjöttek az érzelmek, elkezdtük egymást érzelmileg befolyásolni, ami egyértelműen veszteségekhez vezet. Túl sok bejegyzés volt, ahol érezhető, hogy írója érzelmileg befolyásolva van valamelyik irányba. Ez akár engem is, akár másokat is eltéríthetett és a tömeg részévé válunk, a tömeg pedig pánikba esik... és rossz oldalra áll.
A blogot korábban, azért is szerettétek, mert nem olyan volt, mint a többi. Senki nem akarta megmondani a tutit. A piac úgyis eldönti kinek van/volt igaza. Mindenki tévedhet és téved is. Pont ezek a különbségek különítettek el minket a többi blogtól.
Az elmúlt időszakban úgy érzem kezdünk elcsúszni, ezért jó még időben kapcsolni, mert nem vesszük észre, csak amikor már késő. Tudom lassan jönnek és csak picik a változások, de szerintem segít, ha időben tudatosodik, szembenézünk, felfedezzük és változtatunk. Bizony egy kicsit oda kell figyelni a leírt mondatokra, történetekre, mert a kimondott szónak súlya van és akár rossz irányba is terelheti az olvasót. Hangsúlyozom nem volt olyan megjegyzés, ami miatt szólni kellett volna, de inkább az iránnyal és annak az útnak a végével van bajom, amerre és amin elindultunk. Jó lenne, ha nem mennénk végig rajta, most még könnyű megfordulni! Nem tudok egy megjegyzést sem kiemelni és nem is akarok, csak szólni, hogy nem biztos, hogy ebbe az irányba kell menni, figyeljünk oda magunkra és másokra, szerintem megéri!
