Hírek/News

Economic Calendar >> Add to your site

Saturday 1 October 2011

Bux és Bux1112 várakozás a 40. héttől I. rész

Régen foglalkoztam a teljes nagy képpel, az utolsó alkalommal leírt zónába ért a piac (heti), ideje újra átgondolni a lehetőségeket.

A havi chart alapján rajzolt kép és célár továbbra is maradt, jelenleg nagyobb eséllyel a kisebb zónába várom a piacot, cca. 6.000 körüli célárral, de a nagy zónába való betörés már teljesíti a min. elvárásaimat. A képen megrajzoltam két vastag szignálvonalat, szvsz egy erősebb ellenállásként viselkedhetnek, ami a mélyponton fogta az esést, vagy fogja, a nagy tf miatt itt néhány 100 pont "tévedés" elfér, ami heti szinten egy spike is lehet.

Bux havi chart:

A heti kép sokkal érdekesebb. Mi jön lefelé? Hirtelen a következők jutottak eszembe:

- lefelé tartó 5 hullám 3. hullámának alhulláma
- C hullám első alhulláma
- esetleg egy X hullám
- nagy háromszög C hulláma
- egy felfelé menő ciklus 2 hullámának c hulláma (nem azonos a nagy C hullámmal)

A nagy kérdés melyiket lehet kizárni, az elliotti elvek alapján. Ezzel most nem akarok foglalkozni, én nagyobb eséllyel azt gondolom, hogy C/1 lehet. (néhányat pedig azonnal kizárnék)

Bux heti chart:




Az ábrán behúztam egy szintet, ami a 2008-as esés után/közben kisebb nagyobb ellenállásként/támaszként működött, érdemes majd figyelni a szint környékét. (annak ellenére is, hogy a kosár tartalma közben átalakult) A heti ábra alapján elmondhatjuk, hogy lassan vége az esésnek, a piac elérte, vagy hamarosan eléri az alját, ahonnan jöhet egy felfelé kör, hiszen 5 hullám egy irányba "lefutott".

Mi lesz a folytatás? A következő ábrába berajzoltam két lehetőséget. Korai még róla nyilatkozni, csak érdekességként teszem fel. Tudom, ezt most nehéz elhinni, de ha most lesz a fordulat, potenciális lehetőség.

Bux hetes chart:





Friday 30 September 2011

Olvasnivaló a hét végére

Aki régóta olvas tudja, hogy néha csatolok egy-két cikket. A cikk a portfolio.hu-n jelent meg  link. Felcsuti Péter a maga politikafüggetlen hozzáállása, szakmaisága, vezetői és emberi erényei mindig is példaképül szolgáltak és szolgálnak a mai napig, számomra  ő az élő, ideális vezető, a politikamentes, független szakértő. Jelen helyzetben érdemes a véleményére odafigyelni, ajánlom a cikket mindenkinek.

"Zombi bankok Magyarországon (Vélemény)

2011. szeptember 30. | 09:24     
Felcsuti Péter
"Amikor a kormány a vállalkozók panaszait hallva a külföldi bankokat fogja hibáztatni a hitelszűke miatt, emlékezni, vagy inkább emlékeztetni kell arra, hogy ő lökte zombi létbe ezeket a bankokat" - írja alábbi véleménycikkében Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója, a Bankszövetség egykori elnöke. 

Bocsánatkérés: Szeretnék mindenek előtt elnézést kérni barátaimtól, volt kollégáimtól és valójában a bankszektorban dolgozó minden munkatárstól. A jelenségért, amelynek a fenti címet adtam, nem ők felelősek, azt, mint alant kiderül, több tényező idézi elő, amelyek sorában azonban a kormány intézkedései, ideértve a rögzített árfolyamon történő végtörlesztést lehetővé tételét, játsszák a meghatározó szerepet. 


Hír a napi sajtóból: Andreas Treichl, az Erste csoport első embere kijelentette, hogy az Erste az üzleti fejlesztésre szánt forrásokat nem Magyarországon fekteti be...ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szilárd tőkemegfeleléshez és a likviditáshoz szükséges tőkét mindig biztosítani fogják a magyar Erste-nek.Hasonló értelemben nyilatkoztak az osztrák Raiffeisen csoport vezetői. 


Definíció: A "zombi bank" kifejezést első ízben az amerikai u.n. savings and loans institutions (lényegében takarékszövetkezetek) 1987-es válsága kapcsán használták. Ezek a takarékszövetkezetek üzleti, vagy számviteli értelemben elvesztették a tőkéjüket, ám tovább működhettek mert az állam explicit, vagy más módon garantálta fizetőképességüket. Majd a japán ingatlanválságot követően a japán nagybankokat nevezték több mint egy évtizeden keresztül így. És most Amerikában lehet újra olvasni arról, hogy sokasodnak azok a pénzintézetek (pl. a Bank of America-t említik), amelyek megfelelnek ennek a leírásnak. 


Időközben a kifejezés tartalma kibővült, illetve módosult. Ma már nem csak olyan bankot neveznek így, amely elvesztette a tőkéjét és állami támogatásban részesül. Egy meghatározás szerint (CNN Money) a zombi bank "nincs elég jó állapotban, hogy fejlődjön, de túl fontos, hogy engedjék meghalni." Témánk szempontjából azonban a következő definíció (NPR News) még alkalmasabb: "nem egészen halott, de nincs jól, és a gazdaságnak semmi haszna nincs belőle" (kiemelés tőlem). 


A magyarországi bankszektor meghatározó szereplői - különösen a gazdasági növekedés szempontjából kulcsfontosságú vállalatfinanszírozás területén - az OTP kivételével egytől egyig külföldi tulajdonban vannak. Ezek a bankok az elmúlt durván két évtized alatt futtatták fel tevékenységüket; egyenként nagyjából 200 milliárd HUF összegű tőkét működtetnek Magyarországon és nem mellékesen 3000 embert foglalkoztatnak, bár ez a szám sajnos folyamatosan csökken. Az idők folyamán végrehajtott tőkeemelések és osztalékfizetések (az első az ország tőkemérlegében bevételt, a második kiadást jelent) figyelembevételével ezen bankok mindegyikének külföldi tulajdonosai nettó befektetők a magyar piacon. A nettó tőkebefektetői pozícióhoz párosul az ezen bankok által külföldi anyavállalatuktól, vagy máshonnan külföldről felvett hitelek állománya. Így már több ezer milliárd forint belföldön befektetett forrásról beszélünk. 


A bankrendszer külföldi tulajdona áldás és átok egyszerre, vagy finomabban szólva itt is igaz, hogy nincs ingyen ebéd. Mielőtt ezt kifejteném, előre kell bocsátani, hogy Magyarország a bankszektor tulajdoni szerkezet vonatkozásában nem különbözik a többi kelet-európai országtól, oly annyira nem, hogy még a külföldi bankcsoportok is nagyjából ugyanazok (az Erste, a Raiffeisen, a KBC, az Unicredit, az Intesa, a Citi szinte mindenütt meghatározó szerepet játszik). Ebből az is következik, hogy ha a magyar bankrendszerben illetve a gazdaságban valamilyen pénzügyekre visszavezethető diszfunkcióval, anomáliával (mondjuk eladósodás devizában) találkozunk, amely más országokban nem, vagy nem olyan intenzitással fellelhető, akkor jól tesszük ha az okokat elsősorban hazai viszonyainkban keressük és legfeljebb csak ezt követően kezdünk a bankok környékén kutakodni. 


A külföldi banktulajdon a 2008-ban kirobbant válság idején kifejezetten áldás volt Magyarország számára is; a külföldi tulajdonosok ugyanis megingás nélkül biztosították magyarországi leányvállalataik likviditását és tőkeellátását, azaz erre a célra az ország - sok nyugat-európai országtól eltérően - egyetlen fillér adóforintot sem költött. Így aztán más kelet-európai országokhoz hasonlóan nálunk sem állt elő az a például Izlandon vagy Írországban megfigyelt csapdahelyzet, hogy a bankszektort megmentve lényegében az állam kerül csődhelyzetbe. 


A külföldi tulajdonosok természetesen nem karitatív megfontolásokból alapján, hanem saját legjobb érdekeiket követve támogatták magyarországi leánybankjaikat. Ettől még azonban tény, hogy ez jelentős kockázatoktól, illetve veszteségektől mentesítette a magyar államot. Tudjuk, emberi tulajdonság, hogy ami nem történt meg, azt nem is nagyon becsüljük. Ennek ellenére nem árt erre emlékeztetni. 


Másfelől azonban az sem kérdés, hogy a több országban jelenlévő külföldi bankcsoportok számára Magyarország csak egy a piacok közül, amelyek között forrásaikat allokálniuk kell. Más szavakkal ezek a bankok definíciószerűen sokkal kevésbé elkötelezettek a hazai piac iránt, mint mondjuk egy száz százalékban magyar tulajdonú pénzintézet. Ez nem erkölcsi kérdés, hanem adottság, amelyet a döntéshozók nem hagyhatnak figyelmen kívül. Már pedig tény, hogy Magyarország egyebek közt a válság hatására is leértékelődött a befektetők szemében, mert egyszerre vált kockázatosabbá és romlottak növekedési kilátásai, azaz kevesebb profitot ígér. Így a külföldi banktulajdonosok forrásallokációs döntéseiben - és ezek a források immáron egyszerre szűkösek és drágák - Magyarország 2008-2009 folyamán a korábbi időszakhoz képest alulpozícionálttá vált, olyannyira, hogy a kelet-európai országok sorában valahol a lista alján foglal helyet. Ám - és ezt személyes tapasztalataim alapján biztosan állíthatom - 2010-re a külföldi tulajdonosok többsége arra készült, hogy óvatosan újranyit Magyarországon; többségük üzleti terveiben szolid hitelbővüléssel számolt. 


Ebben a helyzetben érte több hullámban a szektort a kormány támadása, amely egyszerre verbális, súlyosan anyagi természetű és egyébként alapvető kérdéseket vet fel a szerződéses, ill. jogbiztonság tekintetében. 


A tisztesség kedvéért el kell ismerni, hogy a kormány nehéz helyzettel találta magát szembe; megoldást kellett találnia a devizaadósok problémájára, megfelelni a társadalom igazságérzetének, javítani a költségvetés helyzetét és végül - gondolom, ez is szempont kellett, hogy legyen - fenntartani a gazdaság hitelellátását. Ez nagyon árnyalt, kiegyensúlyozott, mondhatnám szinte művészi gazdaságpolitikát igényelt volna. Ehelyett a kormány egy bukott közgazdász hallgató szakértelmével és egy bigott vidéki plébános erkölcsi normáival nyúlt ehhez az egyébként valóban nagyon nehéz, összetett kérdéskörhöz. 


Az eredmény minden csak nem kielégítő; a devizaadósok problémája változtalanul megoldatlan, sőt bizonyos csoportok számára a gondok várhatóan súlyosbodni fognak, a költségvetés helyzete már rövid távon is fenyegető, a bankszektor hitelezési tevékenysége nominálisan is csökken. 


Helyezzük most magunkat a külföldi tulajdonos helyzetébe: adva van egy piac, amit a szakmai szabályok szerint a kockázat-hozam rangsorban amúgy is hátra kell sorolnia. Ilyen körülmények között szembesül egy, a saját normái szerint értelmezhetetlen kormányzati döntéssel, amely súlyos veszteséget okoz a számára. Mit érezhet? Valószínűleg egyszerre van szó bizalomvesztésről, méltánytalanság érzésről és - én még ezen sem nagyon csodálkoznék - talán még valamilyen revansvágyról is. Naivitás azt hinni, hogy a multinacionális cégek kizárólag racionális megfontolások alapján döntenek. Ott is hús-vér emberek ülnek, a maguk érzelmeivel, kultúrájával, szocializációjával. Sok jót egy darabig aligha várhatunk tőlük. 


Másfelől az jól kitapintható volt, hogy a kormány nem bánná, ha egyik, vagy másik jelentősebb külföldi szereplő elhagyná a magyar piacot, mintegy helyet csinálva az "igazi" magyar bankok számára. De csalatkoznia kellett. A külföldi tulajdonosok - ahogy ma megállapítható - összességükben racionálisan döntöttek és maradnak. A bankok jellemzően hosszú távú játékosok és egyébként is túl sok tőkét fektettek be az országban. Egy kivonulás - még ha rendezett is - csak növelné a veszteségeket. 


Tehát maradnak, kivárnak, de befagyasztják tevékenységüket, azaz zombivá alakítják át itteni leányvállalataikat. Milyen üzleti stratégiát jelenthet a zombilét egy ilyen bank számára: először is piaci pozíciói védelmét, azaz mindenáron megtartani, akár árengedménnyel is, a jó minőségű ügyfeleket; megtartani, ha lehet magasabb ár mellett, az átlagos ügyfeleket és kiszelektálni a gyengébb minőségűeket. És mindenek felett kerülni a kockázatokat (pl. nem befogadni új, kockázatos ügyfeleket, fejlesztési projektumokat még magas kockázati felár mellett sem. (Emlékezzünk a tankönyvi tételre: a gazdaság növekedése épp azon múlik, hogy forráshoz jutnak-e a bizonytalan kimenetelű, de nagy hasznot ígérő projektumok és ügyfelek.) 


Ezen túlmenőn az anyabankok kitettségét csökkentendő ezek a bankok törekednek a külföldi források lehető legnagyobb mértékű lecserélésére belföldiekkel, azaz a leánybankok igyekeznek visszafizetni a korábban felvett külföldi hiteleiket. Ez a belföldi kamatok emelkedését eredményezi, ami jó a megtakarításoknak, de nem jó a vállalkozásoknak. Ez az a folyamat, ami már gyakorlatilag 2008 óta egyébként is zajlik, amit a miniszterelnök tévesen (?) aposztrofált az ország pénzének külföldre menekítéseként. Vegyük észre, hogy mindez egy külföldi forrásokra strukturálisan ráutalt gazdaságban történik. 


És egyáltalán nem mellékesen, a bankok minden lehetséges módon takarékoskodni fognak, munkatársakat bocsátanak el, fiókokat zárnak be, beruházásokat halasztanak el, és ahol lehet - ha másként nem, burkoltan - emelik szolgáltatásaik árát..."

Folytatás: link




gyors

OTP-ben esélyes a 3-3-5 szerkezet, eddig lefelé volt 3 hullám, szvsz nagy eséllyel mehet ma 3 hullámban északnak zárásig. (esés a célzónába jövő héten?)  Ha 3 hullámban felfelé indul esélyes egy új csúcs!

OTP órás chart:



Thursday 29 September 2011

OTP várakozás péntektől

ED, most lehet igazán látni, hogy a háromszögek tudnak kavart okozni a gépezetben. Játszott velem és játszhatott veletek is. Abban nem vagyok biztos, hogy teljesen kész, D és E pont még változhat. Ideális korrekciós szint lehet 3.100, több oldalról is, de várjuk meg milyen szerkezetben esik, milyen lesz a korrekció. Az ábrán a jelölt szint átvitele a további növekedés feltétele, de előtte lefelé várom, tehát a téglalap a korábbiakkal ellentétben nem célzóna!

OTP napos chart:




OTP órás chart:


A zónákon nem módosítottam sokat, az esés szerkezetétől függően várom a fenti zónákba a papírt. Ha ZZ korrekció alsó, ha flat, akkor a felső zónába.
Szerintem nagyobb az esélye a ZZ-nek, akkor 3100-at az első körben eléri, majd emelkedés, magas retrace szintre és újra esés egészen le a réshez, de lehet ez már jövő hét.


OTP 1' chart:



Bux és Bux1112 - várakozás péntektől

Kezdek először a napos ábrákkal. Több verzió is van, ami számomra a legvalószínűbb az a következő. A valószínűségi következtetéseket a Cimballi által csak vezérlőelveknek mondott szabályok alapján állapítottam meg. (egy ciklushoz tartozó korrekciók jellemzői, mélysége, időbeli megvalósulása stb.)

Bux napi chart:


Bux1112 napi chart:


A  fenti ábrák szerint volt lefelé egy teljes Elliott ciklus, azaz egy nagyobb korrekció következhet. Kérdőjeles, mert előtte szeretném látni a trendcsatornából való kitörést. Ha jön a korrekció, magas célárat érhetünk el, előzetesen 20.000 környékét mondanám. (lehet, hogy már nem a bux1112, hanem a bux 1212 fogja a küldetést beteljesíteni?) Tényleg, mindenki az esésre hajt, akkor annál erősebb a megérzés, hogy ez a jó számozás.

Nézzük a piacot kisebb timeframen.

A bux és a határidő képe nagyjából hasonló, ami elliotti számozást illeti. Újra számoztam a korábbi verziót, mert a 3. hullám jellegzetességei alapján így jobbnak tűnik. Nem vagyok biztos, abban hogy a teljes ED készen van e vagy sem, még lehet felfelé egy kör. Ha nem megy új csúcsra, akkor esélyes forduló pont lehet 15900+ környéke. A csúcs után esést valószínűsítek, mértékét nehéz előre jelezni, mert b hullám, ráadásul ZZ lehet a teljes szerkezet, ha nem korrekció, hanem trendforduló lesz, akkor a célár 3 hullámban, akár 15.000 is lehet, de erről majd később.

Bux1112 órás chart:


A lényeg kis emelkedés belefér, de utána esést várok, függetlenül attól, hogy hó vége lesz és függetlenül attól, hogy melyik számozás a helyes. Célárat nem tudok most mondani, bármelyik FIBO szint jó lehet , az esés szerkezetétől is függ.